Hajós a táborban nem viccel, annyit!

Hajós Andrást nagy örömmel fogadta a tábor, mindenki arra számított, hogy majd nagyon megnevettet minket, de nem így lett, annál sokkal fontosabb dolog történt, beszélgetett velünk, filozofált, elmélkedett és minket is elmélkedésre hívott. Közvetlen volt és őszinte, úgy kezelt minket mint akiknek érdemes mélyen szántó gondolatokat átadni, akikkel érdemes őszintének lenni, ez megtisztelő volt. Saját életén keresztül elmondta, hogy szerinte mi az, ami szükséges ahhoz, hogy mi is őszinték legyünk saját magunkhoz és ha ez megvan, akkor jöhet az önmegvalósítás, és a várt siker. Beszélt a tehetségkutatók világáról és amikor már nem beszélt, akkor jöttünk mi. Az énekesek, akik a csütörtöki Rising Star-os meghallgatásra készültek előadták neki a versenydalaikat, András pedig jó tanár módjára instruált, tanított és mindenekelőtt biztatott. Már régen el kellett volna indulnia a táborból, mégsem tudott, a tervezett időponthoz képest három órával később hagyott csak el minket, de mielőtt búcsúzott, még adott a stábunknak egy interjút, amit már csak szerdai Híradóban tudtuk megmutatni.